Amikor tükörbe nézel kedves olvasó, Stannak, vagy Pannak látod magadat? Tudod-e hogy mitől lesz valaki Stan és mitől Pan?
Látszólag egyszerű oka van, hogy miért lesz valaki túlsúlyos, több kalóriát visz be a szervezetébe, mint amennyit az eléget a teste, a felesleg pedig zsírban rakódik le rajta.
Könnyű ezt mondani karácsony után, szánkban a mézeskalács, a bejgli és a töltött káposzta ízével. De mit tegyünk, ha le akarjuk adni a felgyülemlett kilókat?
Fordítsuk meg az egyenletet?
Nem elég megfordítani, hiszen kihagyja a fontos kérdéseket:
- Miért lesz valaki súlyosabb, míg mások nem?
- Miért olyan nehéz megszabadulni a kilóktól?
- és a felrakódott kilók milyen károkat okoznak a szervezetnek?
Tudósok légiói keresik ezekre a felvetésekre a választ.
Triviálisnak tartjuk, hogy az emberek képesek eldönteni, hogy mit egyenek és mit ne, de ez csak részben igaz, több okból is: először is azért, mert az étkezési szokásaink már gyerekkorunkban kialakulnak.
Emlékszel még kedves olvasó Madeleine sütijére Proust regényfolyamában, az “Eltünt idő nyomában”? Az író álmodozásait a süti inspirálta, de hányszor inspirált már minket is a nagymamánk süteménye vagy egy csokoládé egy-egy fogalmazás, egy-egy ötlet kitalálása közben..
Másodsorban, hogy mennyit eszünk, habzsolunk, nassolunk, más, külső tényezők is befolyásolják. Például a zene, amit evés közben hallgatunk, és a tányér mérete, legalábbis Brian Wansink, a Cornell University professzora szerint. A professzor kísérletei ugyanis arra is fényt derítettek, hogy minél nagyobb a tányér, annál többet eszünk belőle, bár erre józan ésszel magunk is rájöhettünk, viszont kifogásnak nem utolsó.
A kutatók, talán magukat is tanulmányozva, megállapították, hogy az emberek szervezete hajalmosabb súlyt felvenni, mint leadni. Mindez állításuk szerint genetikai, illetve túlélési szempontok miatt van így.
Az emberi szervezet ugyanis a hormonok, azaz a hírvivők széles skáláját mozgósítja, hogy az agyat informálja, és ennek alapján eldöntse, hogy éhes-e vagy sem.
Például a Ghrelin, amit a gyomor termel, azt a jelet erősíti az agyunkban, hogy éhesek vagyunk. Vele küzd a Leptin, amit a zsírszövet termel, és arra ösztökél, hogy álljunk le az evéssel.
Mint a kisördög és az angyal, akik egyszerre súgnak a fülünkbe, két oldalról: Ghrelin, az ördög, és Leptin, az angyal.
De mint tudjuk, az angyalok mindig halkabbak.
A dopamin is szerepet követel, és eszembe jut Jean Guillou, amint a MÜPA-ban hasonlóan személyesíti meg az orgona regisztereit, mint én a hormonokat. De a hormonokból is legalább annyi van, mint az orgona regisztereiből, ha nem több.
A dopamin egyszerre ördög és angyal, talán egy bukott angyal, mert azt mutatják a kísérletek, hogy amikor az állatok és így az emberek is először jutnak cukorhoz, dopamint termel a szervezetük. A dopamin viszont több függőség kialakulásért felelős. Fogyasztásakor boldogság érzet tölti el az embert tőle. Ki ne lenne függő a boldogságtól? Ki nem akar folyton boldog lenni? Jelentkezzen!
Ha többet eszik valaki, például karácsonykor, vagy húsvétkor, akkor egy darabig jóllakottnak érzi magát, és a cukor bevitele nő. A növekedő cukorbevitel és a teltség érzete azonban megváltoztatja az agy működését. A túlsúlyos embereknek így elég csak egy pillantást vetniük például egy habkönnyű almáspitére, egy gőzölgő gulyáslevesre vagy egy tojásos nokedlire- uborkasalátával, és máris izgalomba jönnek.
A frontális homloklebeny, amit a jutalmazásért és a motivációért is felelősnek tartanak, nagyobb aktivitást mutat náluk az ilyen ételek szemlélése közben, mint karcsú társaiknál. Ugyanakkor kevesebb dopamin receptoruk is van, mint a normális súlyúaknak.
Ez egy veszélyes elegy. Azt eredményezheti, hogy az amúgy is többlet súllyal rendelkezők nem tudják, mennyi energia bevitelre van szükségük és ezért nem tudnak leállni az evéssel.
Ahogy pedig egyre gyarapodnak az emberek, egyre több leptint termel a szervezetük, ugye ő az angyal, aki szól, ha tele vagyunk, de olyan sokat termel belőle, hogy már megszokjuk az állandó jelenlétét és észre se vesszük.
Amint eltűnik, azonban rögtön elkezd hiányozni, és ha elkezd fogyni valaki, egyre kevésbé hallja az angyalt, csökken a leptin szintje és úgy érzi, hogy éhezik.
Azokban az időkben, amikor még barlangokban laktunk, az ördög és az angyal harca kiegyenlített volt. Jól szolgálta az emberi faj folyton éhes egyedeit, akik amikor élelemhez jutottak, annyit ettek, amennyi csak beléjük fért. A szervezetük pedig zsírban elraktározta az energiát az ínséges időkre, hogy túléljenek.
Azonban ami működött a szavannákon, már nem működik a belvárosban, a gyros és a forralt bor illata mellett, nem is beszélve a pékségek szagáról és a sült gesztenye zamatáról. Sokszor ilyenkor a gyorséttermeket hozzák fel, ezért megemlítem én is a sajtburgert és a forrócsokit, az étel templomai mindig nyitva állnak előttünk, ahogy kis kápolnái is, a hűtőink.
Az angyalokat mindig nehéz visszacsalogatni, az ördögök viszont mindig jelen vannak. Erre példa az is, hogy még egy évvel azután is hogy az emberek leadtak a súlyukból, alacsony Leptin (telített kisangyal, mint a Puttók..) szintet mért náluk Joseph Proietto, a melbourne-i egyetem professzora. Míg a kisördög, a Ghrelin, aki az éhségért felelős, értékei növekedtek.
Ezért nem működik a legtöbb diéta – állítják a kutatók, mert nem csak az akaraton múlik, hogy le akar-e valaki fogyni, hanem azon is, hogy mivé csiszolódott évezredek alatt a biológiai rendszerünk.
De ha mégis valaki fogyni akar a karácsonyi vendégeskedések után, és nem ürügynek használja fel ezt a cikket arra, pimaszul, tegyük hozzá, hogy miért nem fogy le, az aludjon egy nagyot. Mert az alvás is legalább olyan fontos mint a mozgás, ha nem fontosabb. Az alvás ugyanis kell ahhoz, hogy az anyagcserét szabályozó hormonok újratermelődhessenek, és ez akár 50%-kal gyorsabb fogyást is eredményezhet. Az alvás után pedig érdemes egy rendes reggelivel indítani a napot. Legalábbis az “American Journal of Clinical Nutrition “szerint: egy kiadós reggeli stabilan tartja a vércukor szintet és az anyagcserénk is magas fordulatszámon működik utána napközben.
Ugyanezért jót tesz, ha 3-5 óránként eszünk egy picit. Az étkezéseknél nem árt, ha olyan magas rost tartalmú ételeket fogyasztunk, mint a gyümölcsök, zöldségek, magvak, amik akár 15%-kal is csökkentheti a napi kalória bevitelünket - Dr. Kristen Hairston professzor szerint, a Wake Forest University Baptist Medical Center-nél.
Ha pedig többet fogyasztunk emellett kalcium gazdag ételekből - ilyen a tej, a joghurt és a sajt - akkor akár 50%-kal is felgyorsíthatjuk a fogyást, állítja Zemel professzor, a Tennessee-i egyetemről, A jó minőségű protein bevitellel pedig, ami a tojásban, a halban, a szárnyasokban, a babban és az olajos magvakban található megakadályozhatjuk hogy a fogyáskor az izomtömegből veszítsünk és így könnyebb égetni a kalóriákat.
Minden táplálkozási szakértő szerint azonban legelőször is fejben kell eldöntenünk, hogy le szeretnénk-e fogyni. És ezek után neki vághatunk.
Először keveset kezdjen el mindenki mozogni. De naponta legalább harminc percet. Nem muszáj agyon hajtani az embernek magát, a kevesebb néha több. Futásból is megárt a sok.
Azok a társaink, akik 1,5 és 32 kilométer közötti távot futnak hetente, tovább élnek, mint azok, akik ennél kevesebbet vagy többet mozognak, állítja a Koppenhágai Egyetem tanulmánya, ami arról is beszámol, hogy többet fogynak azok, akik minden nap mozognak legalább harminc percet, mint azok, akik legalább kétszer ennyit edzenek.
Az apró mozgások sokat számítanak az edzők és az orvosok szerint is: a takarítás például igen “kifizetődő”, mert nem csak mozgunk, hanem örömet is okozunk vele párunknak: félórás felmosással 112 kalóriát, 30 perces mosogatással 77 kalóriát, egy órás kertészkedéssel pedig 256 kalóriát égethetünk el. Igen, tudom, máshogy is okozhatunk örömet kedvesünknek, miközben kalóriákat égetünk, és kertészkedünk, de ne tessék eltérni a tárgytól.
Mozogjunk együtt másokkal, ez élvezetesebb is, és ha magunkért nem is, az ő kedvükért biztosan elmegyünk sportolni.
Ám azok se keseredjenek el, akiknek nem sikerül lefogyniuk, egy új tanulmány szerint, amit Katherine M. Flegal, Ph.D hallgató és kollégái készítettek az Egyesült Államokbeli National Center for Health Statistics-ban az enyhén túlsúlyos emberek halálozási esélye kisebb, mint a normálsúlyúaké.
Linkek:
http://www.medicinenet.com/script/main/art.asp?articlekey=56398&page=2
http://well.blogs.nytimes.com/2013/01/02/the-little-things-add-up-in-fitness/?ref=health
http://www.myhealthnewsdaily.com/1438-belly-fat-visceral-fat-soluble-fiber.html
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22855277
A kalória (cal) az energia mértékegysége: egy kalória egy gramm víz hőmérsékletét egy Celsius fokkal emeli meg. Amikor testmozgásról van szó, a kalória alatt egy kilokalóriát (Kcal) értünk, ami az előzőnek az ezerszerese.
1 kilógramm zsír körülbelül 7000 kalóriát jelent, ezt a legjobb lassan elégetni, heti fél- egy Kliót leadni.
http://kaloria.info/index.php?p=kaloriaszamlalo
Ez a kalóriaszámláló segít kiszámolni mennyi kalóriát égetünk el házimunkával vagy bowlingozással, sétálással.